A gyerekek közötti iskolai bántalmazásokról, a bullyingrólviszonylag gyakran ejtünk szót. Arról azonban ritkábban beszélünk, milyen mértékben járulnak hozzá egy diák személyiségének rombolásához az iskola dolgozói, tanárai. A fekete pedagógia elnevezés a nevelő-oktató munka során átélt negatív élményeket foglalja magában, amelyek egy életre szóló sebet ejtenek a tanuló önbecsülésén, önbizalmán
A fekete pedagógia szakkifejezés 1977-ben született, amikor megjelent Katharina Rutschky, német szociológus azonos című kötete. Angol nyelvű területeken inkább a mérgező pedagógia elnevezés használatos. A kifejezés tehát viszonylag új, valójában viszont egy olyan jelenségről van szó, amely több évezrede kíséri az oktatást-nevelést. Horatius beszámolói szerint például már az időszámítás előtti első században jelen volt a testi fenyítés az iskolákban. Századokkal később, a poroszos iskolarendszerben sem igazán töprengtek azon a pedagógusok, mely tettük vagy mondatuk okozott hosszú távú lelki sérüléseket tanítványaiknak. Néhány évtizeddel korábban még Magyarországon is általánosan elfogadott volt a körmös, a tockos, a meglegyintés. Németországban például csak 2000-ben tiltották meg törvényileg, hogy a nevelés során erőszakot alkalmazzanak.A tanárokra jellemző agresszióformák mára megváltoztak, a fizikai erőszak helyét a verbális bántalmazás vette át.Attól viszont, hogy ezek a jelenségek más alakot öltenek, még mindig jelen vannak a hazai és a nemzetközi iskolai életben.
A fekete pedagógiában különböző kategóriákat különíthetünk el. Ilyen lehet többek között a személyiség becsmérlése, a megalázás, a verbális és a fizikai agresszió, a lelki terror vagy az indokolatlan gyanúsítás. A kevésbé észrevehető erőszakmechanizmusok – mint amilyen például a figyelmen kívül hagyás, a fenyegetés, a hatalmi hierarchiák hangsúlyozása, a kivételezések, a tanári következetlenség, a beskatulyázás – hasonló, sőt olykor súlyosabb következményekkel járhatnak, mint a fizikai agresszió.
Milyen jelei vannak?
Amikor valaki erőszakot érzékel, kiszolgáltatottnak, tehetetlennek, védtelennek érzi magát, mind olyan érzések, amelyekkel még felnőttként is nehezen tudunk megbirkózni. Hát még gyerekként! A fekete pedagógia rövid távon érezhető hatása lehet a megbántottság, a sírás, a „nem akarok óvodába/ iskolába menni” érzése, a düh, bizonyos mondatok, kifejezések iránti érzékenység, továbbá a diákok befelé fordulóbbakká válhatnak, megromolhat tanárukkal a kapcsolatuk, csökkenhet a tantárgy és egyáltalán, az iskola és a tanulás iránti motivációjuk. A sérelmet talán egy életen át hurcolja az érintett. A fekete pedagógia további jellemzője, hogy a tanulók sokszor elhallgatják mások elől az átélt negatív élményeket, mert szégyellik ezeket és úgy érzik, az ő hibájuk, ami történt velük. A kellemetlen, kínos élményt az teszi még gyötrőbbé, hogy általában a társak előtt zajlik, ez pedig fokozza a megalázottság érzését.
Alice Miller pszichológus arra a megállapításra jutott, hogy az ilyen jellegű érzelmi sérülések növelik annak rizikóját, hogy valaki maga is ártani fog másoknak.
Kissé talán szélsőséges példa, de Miller For Your Own Good című könyvében kifejti, hogy Hitler torz személyisége azzal állhat összefüggésben, hogy az iskolában tanárai a fekete pedagógia eszközeivel éltek. Rémisztő megállapítás.
A nevelés elengedhetetlen velejárója a mintaadás. De vajon milyen példát mutat az a pedagógus, aki erőszakot alkalmazva akar tekintélyt kivívni magának? Bár a tanárszakos hallgatók vizsgáznak pszichológiai és pedagógia tárgyakból, mégis sokan elfelejtik, hogy ha egy gyerek erőszakos mintákat lát maga körül, felnővén ő maga is nagyobb valószínűséggel mutathat erőszakos viselkedést.
Miért alkalmazzák a pedagógusok még ma is a fekete pedagógia eszközeit?
Leginkább azért, hogy a tanár-diák viszony hatalmi alapjait letegyék, rögzítsék. Egy félelemmel, rettegéssel teli órán valószínűleg a diák nem mer annyi mindent megengedni magának, mint egy oldottabb légkörűn, így a tanár végig azt érezheti, hogy kezében tartja a gyeplőt: ő irányít és az ő elképzelései valósulnak meg, a számára megfelelő tempóban tud haladni a tananyaggal, mert megvan az ehhez szükséges fegyelem. Ez a fajta „rend” viszont csak addig tart, ameddig az autokrata vezető jelen van. A fenyegetés és a büntetés kilátásba helyezése pedig nem alakít ki tartósan jó (munka)légkört.
Egy alsós pedagógust arról kérdeztük, hogy az iskola mit vár el egy 6 évestől, valamint hogyan segít neki abban, hogy felszabadultan tudjon a falain belül tanulni. No meg persze az órák gyakorlati részéről is megtudhatsz érdekes információkat.
Természetesen a laissez-faire, vagy más néven a liberális vezető sem érhet el látványos eredményeket, hiszen túlságosan nagy szabadságot hagy a csoport tagjainak, ő maga pedig nem szívesen vesz részt a csoportot érintő döntésekben. Ez a fajta hozzáállás egy csoportra sem hat építően. A megoldást a demokratikus stílus jelenti, amely objektivitásra törekszik és a vezető a pozíciójával járó felelősség felvállalásával igyekszik megtartani a csoportegyensúlyt.
Mivel a fekete pedagógia mondatai egy életre megnyomoríthatják egy ember lelkét, a tanároknak érdemes lenne tudatosabban odafigyelniük arra, mit és hogyan kommunikálnak az órákon. Hiszen az iskolának olyan helynek kellene lennie, amely nem rombol, hanem épít. Egy kis odafigyeléssel és a nézőpont megváltoztatásával minden pedagógus csodákat érhet el.
Forrás:life.hu
